kiugrottunk "Olaszba"

persze csak egy időre, ezt az országot nem lehet megunni :)

Rumli és a ráják medencéje (bár egy se látszik éppen)

hol is kezdjem az elmaradást. szombaton délelőtt az égadta egy világon semmi izgalom nem volt, strandoltunk a camping előtti kis öblös parton. konkrétan reggel 8kor már kint evett minket a fene. amikor elég lett, felmentünk, kikötöttük a lányokat a sátorhoz és mi áttelepültünk a medencéhez, a pálmák alá. délután esőre álltak a felhők, így visszavonultunk sziesztázni a sátorba. amíg mi aludtunk egyet, az esőnek volt pofája nem is esni.

csütörtökön reggel szépen összepakoltunk a campingben (Baia dei Delfini, Lago, SA), majd beálltunk a reggeli dugóba Battipagliában. muszáj volt, errefelé vitt az út az innen már ingyenes autópályára, ami Potenza felé ment. egy kis szösszenet a közlekedésből: egy autó ment előttünk, amerre mi, szűk utacska volt, ha szembe jött valaki, lejjebb kellett húzódni. na jött is valaki, nem húzódott le az előttünk menő és huss, letörte a bal tükrét a szembejövő kocsi tükrében. szeme nem rebbent, hajtott tovább. valamint egyszer sikeresen elnéztem egy kis faluban és nem vettem észre, hogy körforgalom és én mentem, amerre kellett. balra kellett :D

miénk itt a tér - no meg a medence

szóval a vulkán lábánál aludtunk, a Vulcano Solfatara campingben, ahol büdös van, de legalább padlófűtéses a cucc. a vulkán miatt van bioszauna is, de nem próbáltuk ki, ellenben ez volt az első hely, ahol nem kellett a fűtést egyszer se bekapcsolnunk éjjel. amúgy van egy kráter itt, ahol még füstölög a cucc, de már nem égeti le csontig a húst a testedről. vasárnap este megnéztük a nápolyi öblöt, meg aztán a kivilágított vulkáni füstölgést. a szaga alapján mondjuk Rumli is lehetett volna egy izmos zabálás után.

útközben Nápoly felett egy hegyen

pénteken délelőtt ugye esett, hát délben magamra akasztottam az esőkabátot és a nagy esernyőt, hogy bemenjek Marcival találkozni a Trevi kútnál, de innentől természetesen egy csepp se esett. láttam viszont az évszázad bizniszét, 10 000 Ft-ot váltanak 20 eurora (gyengébbek kedvéért, a váltószám 300 körül mászkál mostanában, 20 euro kb. 6000 Ft. aztán ugye vannak az utcán sötétre és nem idén barnult emberek, akik árulnak dolgokat, főleg bőrtáskákat. ez még talán stimmelhet is, ámde címkék is vannak rajtuk, hogy állítólag milyen gyárból vannak. jött szembe egy csaj és kénytelen voltam hangosan felröhögni, amikor meghallottam, mit mesél a barátnőjének (olasz létére ráadásul, pont képben kéne lennie, hogy miket árulnak). szóval ő is megkötötte az év üzletét, csak ő azt hitte, hogy ő járt jól. azt mondta, hogy az árus 30 euroért árulta a táskát, de milyen ügyes volt, mert lealkudta 15re. először 10et ajánlott, de az árus csak 15ért volt hajlandó. szegény csaj tényleg nem tudta, hogy ha Prada lenne, úgy egy nulla legalább kéne még mögé és még akkor is gyanús lenne.

Angyalvár

a terv az lett volna, hogy reggel korán megyünk és azonnal Róma, majd max délre leérünk és városnézés. meg ahogy azt elképzeltem. egyrészt rájöttem, hogy ha már a Maremma nemzeti park környékén vagyunk, van itt egy lófajta, ami csak itt van, meg kéne nézni. hülyékre számoltak, így annak a neve is maremma. kinéztünk egy helyet, ami jónak tűnt, el is mentünk oda, ott volt tíz percre tőlünk és útközben vettünk finom sütit is reggelire. a tenyészet végülis kiképzőistálló volt, de volt egyrészt egy imádnivaló öszvér lányka, másrészt meg egy szép sárga. aztán megjelent a tulaj is, beszélgettünk, mondta, hogy itt csikó csak az öszvér van, ellenben ha legközelebb erre járunk, szóljak rá előtte és tart bemutatót a csődijével. a 7 éves csodaszép ménen kívül (csak boxban láttuk, ergo kép nincs) csak fiatal lovak voltak ott tanulni. mondott egy közeli helyet, ahol vannak csikók, de az egy nemzeti park közepén volt és hirtelen nem volt hangulatunk átmászni papucsban egy 1300m magas hegyen csak a csikókért.

remélem, mindenki a várost érti a címben szereplő szó alatt. nem, nem essel kell ejteni. 

reggel arra ébredtünk, hogy Rumli morog és kintről furcsa, kicsit nyálasan hörgő medvehangok vannak. a két masztiff úgy istenesen körbenyálazta a sátrunkat, nehogy már csak úgy szárazon pakoljuk el, az úgyis hülyeség. kiszaladt Rumli hozzájuk (nulla veszélyérzéke van, ezt tudtuk eddig is). nem ölték meg, sőt, ellenben törülközővel kellett felitatni a hátáról a nyálat. amíg ők DNS-mintát cseréltek, addig mi összepakoltunk mindent, egy órácska alatt kész is voltunk.

netezés útközben

könnyedén ébredtünk reggel még Villachban, már előző este bepakoltunk a Suzukiba (erről is tehetnék fel képet, eszméletlenül meg van pakolva), csak letakartuk a lakót meg a bicikliket, ha esne sok eső, amíg parkoltatjuk őket, mégiscsak jobb, majd elindultunk a határ felé. tankoltunk még egyet, kihasználva, hogy itt 1,7 euro alatt van egy liter benya (1,37),  majd lesuhantunk a hegyekbe.

a kedvenc folyóvölgyünkben
("anya, muszáj folyton pózolni?")

igazság szerint egyelőre még nem. kedd reggel indul a móka innen, Villachból egy laza Udine-tengerpart-Venezia sorral, aztán szerdán megy tovább Padova-Bologna-Firenze-tengerpart-Róma, majd ott maradunk egy ideig. tartsatok velünk, lesz sok kép, sok pizza, Liz kedvéért kevés tengeri gyümölcs :) egyébként is az zöldség.

PS: ez most nem egy sima utazós blog, sokkal komplexebb lesz és terveink szerint hosszabb ideig tartó (pár hónap kettőnknek Szilvivel, nekem meg pár év)